1. fejezet

Miért pont a KÉK?

2006-ban létrejött egy központ Budapesten, ahol fiatal építészek nagy lendülettel kezdték meghatározni saját helyüket a kortárs kultúrában. Elhívták a szakma progresszív képviselőit itthonról és külföldről, a művészetek kortárs irányzatait, majd társszakmákat, fejlesztőket, dj-ket és vj-ket, hogy új formátumokkal, viták, fesztiválok és pecha kuchák során tanulják és mutassák meg, mi az igazán kortárs az építészetben. A Kortárs Építészeti Központ egy közösség lett, amely azóta évtizedes tapasztalatot gyűjtött; mégis mindig új utakat keresett. Az egyik titka ennek a közösségnek, hogy a tudás és tapasztalatok megosztásában, kritikájában és továbbfejlesztésében hisz. Sok egykori KÉK-es vezet ma már innovatív építészirodát, várostervező praxist vagy designdíjas betonmanufaktúrát, tanít és kutat egyetemeken, tagja nemzetközi projekteknek és a hazai szakmai döntéshozatalnak, és mindegyikük tudja, hogy miként segítette karrierjét a KÉK nyitott és innovatív környezete. Pont ezért a régebbi KÉK-esek úgy tekintenek a mai napig mindenkire, aki megfordul akár csak hallgatóként nálunk, mint a szakma lehetséges jövőbeli innovátorára, aki már ma is egyenrangú vitapartner, hiszen csakis a különböző látásmódok ütköztetése lehet az innováció gyökere.

A Kortárs Építészeti Központ egy közösség lett, amely azóta évtizedes tapasztalatot gyűjtött; mégis mindig új utakat keresett.

Nagy felelősség megpróbálni megfelelni annak az elvárásnak, amelyet a fentiek okán sok fiatal építész kimondatlanul is elvár tőlünk: mutassunk új utakat, miként érdemes elkezdeni gyakorolni ezt a szakmát. Kiszámíthatatlan korban keressük a legjobb gyakorlatokat, az építészet kortárs lehetőségeit. Nemhiába foglalkozik a KÉK egyre többet a társadalom megszólításának és bevonásának módjaival, az alulról jövő kezdeményezések felkarolásával, a téri értékeken alapuló közösségszervezéssel, hiszen ezek azok a területek, ahol élő visszacsatolást kaphat az építészet és valódi hatást tud kifejteni, így tényleges innovációra nyílik mód. Hasonló okokból fordulunk a digitális technológiák, okosmegoldások felé is. Annak vitájára, hogy ezek az irányok tényleg fontosak lesznek-e szakmánkban, bármikor nyitottak vagyunk, de senki se várja annak meghatározását tőlünk, hogy melyik terület lesz a nyerő, mi lesz a siker kulcsa az építészetben.
Sokszor a legkevésbé várt helyekről, szakmánk számunkra is ismeretlen oldalairól jöttek a leginkább előremutató ötletek, és sokszor az építészet egyetemeken háttérbe szorított részterületein múlt az, hogy kitehettünk-e egy jó projektet a kirakatba. Hisszük és tapasztaljuk: a befektetett munka, a szakmai elkötelezettség és az innovációra való hajlandóság megléte az, amin szakterülettől függetlenül minden múlik.
Ezért az általunk ismert egyetlen jó módszert követtük, amikor a Trust Your Architect! sorozatunkon fiatal pályakezdőkhöz kezdtünk el szólni, és ezt követjük most is, amikor egy könyvben próbáljuk az építészeti szakmagyakorlás lehetőségeit feltárni: minden oldalt megmutatunk, minden lehetőséget egyenrangúként kezelünk, és a lehető legtöbb és legszínesebb jó gyakorlatot állítjuk példának. Hiszen az építészet egy interdiszciplináris szakma, amelynek a sikere azon múlik, hogy a legszélesebb spektrumban legyenek szakemberek, akik az építészeti minőség és innováció alapjain közösséget vállalnak egymással.

Kádár Bálint
építész,
a Kortárs Építészeti Központ elnöke